Take care of him, Darcy!

Heeey! Késő van, és szerda. Ettől függetlenül hoztam mégegy OneShot-ot. Lehet kicsit összecsaptam, de ezt már ki szerettem volna tenni ide. Lehet innentől több ilyen lesz, hogy hozok történeteketˇˇ Próbáltam jóra írni, remélem azért tetszik, még ha nem is sikerült a szándékom(:  Jó olvasást!<3 Lovelovelove

Louis hajnalban ébredt, hogy meglepetést rendezhessen a mellette fekvő göndör angyalnak. Azonban azt nem tudta, hogy Harry is készül valamivel.
Halkan öltözött és még a haját sem úgy állította be, ahogyan szokta, ne menjen vele az idő. Halkan leosonva a konyhába, elővette bögréjét, melyen apró kis minták díszelegtek, muszáj volt elmosolyodnia lánya által készített születésnapi ajándékán. Emlékeiben világosan él még a pillanat, mikor Darcy csillogó szemekkel adta át neki az ügyetlenül becsomagolt dobozt. A lány maga festette meg a bögrét, azóta is mindig abból issza reggeli kávéját, és kedves emlékként tekint vissza eredetére.
Most sem történt másképp, gondolatai mélyen elszálltak a múlt felé, és azon kapta magát, hogy már tíz perce úton kéne lennie. Kénytelen volt visszatenni a bögrét, és beletörődni, ma álmosan járja végig a várost. Gondosan bezárta maga után az ajtót, miután magára vette nehéz kabátját, kötött sapkáját és sálját, valamint a cipőjét. Februárt írtak, London utcái ilyenkor még hűvösek, hiába a következő hónapban beköszöntő tavasz. Louis ujjai közt forgatva az autó kulcsát amíg oda nem ért, majd az erősen Harry illatát sugárzó járműbe ült. Ha a saját autóját vitte volna el, nagy hangzavart csapott volna a garázs ajtajának felnyitása, így azonban csak beült a feljáróra parkolt, fekete Range Roverbe, és szokott mozdulatokkal indította el azt.
Tudta hova megy, hogy miért, és mennyiért. Miként ezt végiggondolta, arcára ijedtség ült ki, majd egyik kezével erősen homlokon csapta magát.
-Basszus! Hogy felejthettem el?!- zsörtölődött, míg megfordult. Nem jutott messzire, mégis idegesen szorongatta a kormányt míg visszahajtott a házukhoz.
Nem volt nagy ház, pedig Louis és Harry közös fizetéséből akár egy villát is vehettek volna. Azonban ez a ház kisebb volt, otthonos, meleg, és szeretettel teli. Harry mindig azt hangoztatta, hogy "Jobb a kisebb ház, úgy közelebb vagyunk egymáshoz.", Louis pedig teljesen egyetértett vele. Hangulatos volt a kerítés mögötti füves rész, melyre maga Harry épített két hintát, és egy csúszdát. Régen Darcy folyton ezért rimánkodott, a göndör pedig a ötödik születésnapjára megcsinálta neki, persze olykor-olykor Louis is besegített az építésnél. Mégis, ha az utcán járó gyermekek benéznek, féltékenység nő szemükben, Darcy mindig nagyobbra értékelte ezt, mint egy játszóteret, és felszabadultabban is játszott itthon. A ház mögött pedig igazán jól érezhették magukat, ha azt szerették volna, hogy ne lássa őket senki. A házból nyílt üvegajtó pontosan a medencére néz, melybe csak az utóbbi időben engedtek vizet, nehogy Darcy véletlenül beleessen, és bármi gond történjen. A medence mellett szoktak lenni az amolyan "baráti bulik", székek három asztal köré rakodva, azok mellett pedig a grillezéshez feltétlenül szükséges eszközök. Egyszer egy jómódú vacsorával várták szüleiket. Ott volt az egész família, Louis és Harry szülei, testvérek, és persze a kis Darcy.
Újra kinyitotta a bejárati ajtót, és nyitva is hagyva azt sietett a konyhába. Kinyitva a szekrényt kotorászott benne, a lehető leggyorsabb módon akart újra elindulni, bár tudta, így már nem lesz szerencséje, hiszen vissza kellett fordulnia.
-Mit csinálsz?- Louis hirtelen ugrott meg, fejét beverte a szekrény szélébe és visszafojtva igencsak hosszadalmasnak indult káromkodását, megfordult, pontosan az ajtó felé. Darcy állt ott, kezében a macijával, kócos, de befont hajjal, álmos szemekkel figyelte mit ügyködik ilyen korán az apja.
-Miért nem alszol? Végre hétvége, nincs suli!"- terelgette halkan beszélve, egyenesen a szobájába, ám a lány eszesebb volt annál, minthogy át tudják verni.
-Apának veszel ajándékot, ugye?- kérdezte suttogva, ellent állva Louisnak, aki meg volt lepődve, hiszen Darcy még sosem mondott egyiküknek sem nemet. Mindig tette, amit tőle kértek, nagyon okos kislány volt.
-Honnan tudod?- vonta fel a szemöldökét kérdőn, nem képzelte, hogy Darcy tudna az évfordulóról, most mégis megingott egy kicsit, mikor a lány aprót bólintott.
-Tegnap este beszélgettünk apával, és elmondta, hogy nagy nap a mai.- széles mosolyra húzta száját, az álom azonnal kiment a szeméből miközben hirtelen sarkon fordult.-Én is megyek veled apu! Te úgysem tudsz egyedül, remek ajándékot választani!- szökdécselt vissza a szobájába. Louis sértetten állt ott, mintha odaszögelték volna. Két kérdés járt a fejében, válaszokra várva, az egyik, hogy Darcy miért gondolja azt, hogy nem tud jó ajándékot választani. A második pedig, hogy vajon miről beszélt ő és Harry tegnap este. Eszébe jutott, hogy talán szerelme is készül valamire, és ha ő keresztül húzza a számításait, talán egy kicsit szomorú lesz.
Türelmesen várt, beletörődve abba, hogy mégsem egyedül megy a nagy bevásárlási körútra. A barackszínűre festett falnak támaszkodott, akár még a haját is meg tudta volna csinálni, azonban amint ez eszébe jutott, úgy 10 perc elteltével, Darcy ugyanolyan jókedvűen szökdelt hozzá vissza, mint amilyen jókedvűen bement. Hosszú, göndör haja vállaira omlott, míg a felemás zoknijában csúszkált a kövezeten. Louisnak nem volt szíve szólni, hiszen Darc most öltözött fel először, teljesen egyedül. Hogyne, hiszen azon aggódott, nehogy otthon hagyják őt.
Mutatóujját a szája elé emelte, miközben a Harryvel közös szoba felé mutatott, majd megfogva lánya kezét vitte véghez ugyanazt a procedúrát, mint amit úgy negyed órája is lerendezett. Előre helyezte Darcy ülését, így az anyósülésre ülhetett, gondosan becsatolva, úgy 5 biztonsági övvel.
-Ami azt illeti, már megvan mit szeretnék neki venni.- jegyezte meg, felhúzva orrát míg kihajtott a ház elől. A belvárosba igyekeztek, Louis már napokkal ezelőtt kinézte magának azt a helyet, ahol ajándékot fog venni.
-És mi az?- érdeklődött, őszintén elmosolyodva apja felfújtságán Darcy, tudta jól, hogy megjegyzése miatt viselkedik most így.
Leparkolt, a hatalmas áruház előtt, mely körül több bolt sorakozott, még néhány a karácsonyi kipakolásról, pedig már bőven elmúlt az az időszak. Amint kiszállt, kisegíttette Darcyt is, és megfogva apró, kis kezét indult az emberektől hemzsegő kirakatok elé, nem igazán értette, direkt azért kelt fel olyan korán, hogy ne fusson ekkora emberi dugóba, na meg hogy Harry ne ébredjen fel, és gyanakodjon rá, azonban csalódnia kellett, mert sorban kellett az embereket kerülgetniük, ráadásul Harrytől is kapott egy sms-t, hogy mégis merre van, és hova vitte Darcyt. A haját tépte idegességében, ám muszáj volt lehiggadnia, ezt meg is tette, amint beültek az egyik kávézóba, s míg ő a lehető legerősebb kávét szürcsölte, addig Darcy forró kakaót ivott.
Ő nem idegeskedett, sőt, igazán jól érezte magát! Amint sétáltak, minden kitett játékra rámutatott, és tudta, apja megjegyezte, úgyis meg fogja kapni, csak jónak kell ahhoz lenni. Nem hisztizett, nem szokása, csak ha nagyon nagy fájdalmat él át, mint például az oltások, vagy nagyobb esések következményei.
Az idő múlásával, Louisnak egyre nagyobb lett a mosoly az arcán. Egyik kezében a szatyrot fogta, amiben a kiválasztott ajándék lapult, míg a másikba karjában Darcyt fogta, ugyanis a kisasszony eléggé elfáradt, és a most vásárolt plüss maciját szorítva magához karolt Louis nyakába, míg fejét a vállára döntve hagyta, hogy szépen lassan lecsukódjanak szemei. Nem volt nehéz, elsős volt az iskolában, ahhoz képest pedig elég kicsinyke, pedig Harry a legfinomabb ételeket tudja készíteni, amit mindig, minden ebédnél és vacsoránál meg is esznek.
Darcy végig aludta a visszautat, Louisnak úgy kellett kihalásznia az autóból, majd felcipelnie a lépcsőn, be a szobába, néha pedig majdnem felnevetett az eszébe jutott filmen, melyben az anyuka ugyanígy vitte kisfiát a szoba felé, azonban néha egy rossz helyen lévő falnak vezette őt, teljesen véletlenül.
Óvatosan letette az ágyra, majd egy puszit nyomott a homlokára, kezében megigazgatva a játékot, amit azóta sem engedett el, hogy megkapta. Nagy nehezen engedte csak el, kis karjai apja nyaka köré voltak fonódva, és ha tehette volna, ugyanúgy maga mellé vonta volna egy kiadós alvásra, mint múltkor, és hagyta volna, hogy aztán Harry kiabálása ébressze fel őket mély álmukból, hogy készen vagy a vacsora.
Behajtotta az ajtót, aztán visszasietett az autóhoz, hogy még el tudja rejteni az ajándékot, mielőtt Harry rájönne, hogy végre hazaértek. Bedugta a cipős szekrény mögé, hogy aztán majd a megfelelő pillanatban vegye elő, meglepetésszerűen.
-Hazza!- örült meg, amint meglátta párját, sokáig kereste, mígnem a kertben találta meg Őt. Harry rákapta a tekintetét, majd széttárva karjait várta, hogy Louis egy hatalmas csapódással érkezzen ölelésébe, és ez így is történt. Arcát a nyakába temette, ujjaival a göndör tincsekbe túrva, míg mélyen szívta be bódító illatát.
-Hol voltatok? Azt hittem ezen a különleges napon, melletted ébredhetek.- kérdezte elszomorodva a göndör, ám nem sokáig tartott ez a hangulatváltozás, ajkait huncut vigyorra húzta miközben meghátrált, ezzel teljesen ledöbbentve Louist, aki szívesen maradt volna még párja ölelésében. Harry az asztalhoz sétált, majd elvette az oda készített rózsát. Eleinte reggel akarta volna átadni neki, az ágyban ébresztgetve őt, de szokás szerint keresztbe húzta terveit. -Boldog évfordulót, Édes!- mosolygott le rá szeretetteljesen, átnyújtotta a rózsát, amit Louis meghatódva vett át, és bújt vissza szerelme karjai közé.
-Szeretlek.- súgta, megtörve ezzel a kis időre beállt csendet. Csak ott álltak, egymást ölelve a medence szélén, a nap rájuk sütött, mintha érezte volna, most nem elég kettőjük szerelmes ölelése ahhoz, hogy felmelegedjenek. Összekulcsolva ujjaikat mentek be a fűtött házba, nem szólva egy szót sem, hiszen az megtörte volna a remek pillanatot. A nappaliba telepedtek le, a tv elé. Átlagos napnak készült, a maga megszokott rendjében, azonban mindkét fiú szája sarkában ott lapult az a felismerhetetlenül boldog mosoly, hogy immár 7 éve vannak együtt, 7 éve szeretik egymást, és azóta töretlen a kapcsolatuk. Olyan, mint egy álom, vagy egy mese, melyet saját maga ír az ember.
-Szerelmem, mit szólnál hozzá, ha ma rendelnénk kaját? Nem akarom, hogy ma is te főzz..- a műsorba belenyomtak egy reklámot, amit Louis sosem tud szó nélkül hagyni, de most fékezte magát, és a szúrós megjegyzés helyett, kínálkozott, amibe Harry egyből bele is ment. Nem volt kedve neki sem egy ilyen nap sütni-főzni, csak Vele lenni.
-Gyere.-biccentett maga felé, ennek a mozdulatnak köszönhetően pedig göndör fürtjei arca körül libbentek, Louis pedig készségesen vetette magát az ölébe, ujjai közé véve tincseit, szinte már rutinosan. Lábai szorosra fogták Harry csípőjét, amint lejjebb csúszott a kanapén.
Louis felé görnyedve csókolta meg, nyelve azonnal átkúszott a szájába, táncra hívva őt. Az a bizsergető érzés, mely átjárta őket, elmondásuk szerint mindkettőjük kedvence. Egymás ajkát falni, vagy a másik száját feltérképezni elvárt dolog lehet egy párnál, azonban ők még ezt is a lehető legkülönlegesebbé tudták tenni. Az ő szerelmük csoda, ahogy Niall, az egykori barátjuk mondta anno. Akkor csak mosolyogtak rajta, most viszont igazat adnak a kis szőkének.
Louis előre mozdult, csípőjét nekifeszítve Harry ágyékának, aki felnyögött miközben a kanapé háttámlájára hajtotta fejét. Hagyta, hogy Louis kedvére szívhassa, harapdálhassa szabaddá tett nyakát, addig, amíg meg nem elégelte ágyékuk folyamatos érintkezését, majd karjaiba kapva Őt pattant fel a kanapéról, célegyenesen igyekezett a szobájuk felé, amin Louis jót kuncogott a nyakába, ezzel is az őrületbe kergetve őt. Becsukta maguk után az ajtót, kulcsra zárta, majd Louis ajkaira tapadva vitte az ágyhoz, ahova aztán úgy tette le, hogy szabadon szaggathassa le róla a ruhákat.

Idegesen tördelve a kezeit járkált a nappaliban, néha a kanapén helyezkedő kiscsaládjára tekintve. Harry éppen Darcy haját fonta, miután megmosta neki, hogy a nagymama semmi megjegyzést ne tegyen efelől. Először Louis családját várják, majd egy óra elteltével Harry szülei is megérkeznek. Ideges, mert úgy gondolja, hatalmas előre lépés lesz ez most számára, számukra.
Hamarosan kopogtak, Louis pedig megengedte Darcynek, hogy ő nyisson ajtót. Féloldalasan mosolygott Harryre, amolyan mindent tudóan, azonban a göndör semmit sem értett ebből. Neki az ünneplés ez volt, hogy együtt voltak egész nap, és még fel is köszöntötte Louist. De kezdte úgy érezni, Lou ajándéka még csak most jön, és értelmet kap az is, hogy miért kellett idehívni az egész családot.
Amint mindenki megérkezett, Louis idegessége az egekbe szökött, mintha ez fokozta volna eredeti feszültségét. Darcy a Tomlinson ikrekkel játszott, nem volt érdekes a korkülönbség, hiszen Darcy elég érett a korához képest. Harry nem tudta kire figyeljen, az anyukája, és Louis anyja annyi információt tömött a fejébe, hogy ezek után már csak az apjával tudott inni egy sört, kikapcsolódásképpen.
Lassan, és feltűnésmentesen osont a cipős szekrényhez, ami mögül aztán torkában dobogó szívvel vette elő a kis zacskót, abból is az aprócska dobozt.
Úgy gondolta, ez a megfelelő alkalom, jobb nem is lehetne! Így megköszörülte a torkát és mindenkit egy helyre, a nappaliba hívott. Kezei remegtek amint Harryre nézett, aki nem arcát figyelte, helyette teljesen ledöbbenve figyelte párja karjait, ujjai között majd lekoppanó kis dobozt. Hirtelen nem is kapott levegőt, mikor Louis letérdelt előtte. A helyiségben megfagyott a levegő, hallani lehetett a szabálytalan lélegzetvételeket, amin Louis jót mosolygott volna, ehelyett azonban beszélni kezdett.
-Szerelmem, azt hiszem elég hosszú ideje vagyunk már egymás mellett, hogy kimondhassam, nekem nem kell soha többé, senki más. Veled akarom leélni az életem, és a csodálatos lányunkkal. Sosem volt más, kit ennyire szerettem volna. Kihez ennyire ragaszkodtam volna, és bár telnek az évek, még mindig ugyanúgy szeretlek, mint mikor először szerelmet vallottam a Nando'sban, Niall unszolására. Bárcsak megköszönhetném neki, hiszen ezzel magaménak tudhatlak. Bár nem érzem szükségét mindenféle papírnak, de mégis, legyen meg a módja. Szóval..- megakadt, mégsem nézett körbe. Egyedül Harry könnyes szemeivel volt képes felvenni a kapcsolatot, de hallotta anyja szipogását, és a meghatódott pillantások egyvelegét vállaiba fúródni érezte. -Harry Styles. Hozzám jössz?- felnyitott a bordó kis dobozka tetejét, ezzel láthatóvá téve az addig elrejtett csodálatosan csillogó ékszert. Harry megszólalni nem tudott, ugyan érezte, hogy valami nagy dolog fog történni, erre mégsem számított.
-Igen..Igen..Oh istenem, még szép, hogy igen!- kiáltotta el magát, utat engedve könnyeinek, hagyta, hogy Louis felhúzza ujjára a gyűrűt. Majd elviselte azt is, hogy a szobában mindenki egy emberként ölelje meg őket, és gratuláljanak.
Végül Harry tört ki közülük, kijelentve, hogy kettesben akar maradni vőlegényével. Kirángatta a konyhába, ahol aztán rögtön ajkainak esett.
-Te szemét! Felkészíthettél volna!- szidta le Louist, az igazán felperzselő csók után.
-És mit mondtam volna? Figyelj Hazza, ma este megkérem a kezed, készülj! Ez bénán hangzik!- nevetett fel a végére, és vele együtt Harry is nevetett. Kezei közé fogta Louis arcát, homlokának döntötte övét és szerelmes szavakat suttogott neki, amikbe Louis őszintén belepirult.
-Louis, Szívem! Segítenél?- Harry anyukájának hangja zavarta meg az idillt, de mire is számítottak? Még egy csókot váltottak, majd Louis készségesen fordult Anne felé. Nem jegyezte meg mit mondott, csak a cetlire figyelt, és arra, hogy a boltba kell menni. Aztán leesett neki, elolvasva a szavakat. Lottie "nagylány" lett, és Jay éppen most nyugtatja, olykor kérlelő pillantásokat lövellve Louis felé, aki egyből zsebre vágta a cetlit, és öltözködni kezdett.
-10 perc és itt vagyok!- jelentette ki, mire Darcy azonnal felpattant a helyéről.
-Én is megyek!- tapsolt egyet, magára rántva a sálját. Louis csak a szemét forgatta, míg beleegyezően bólintott és ráadta a sapkát. Előre küldte, amint Harry megérintette a karját.
-Aztán tényleg csak 10 perc legyen. Ezek után nem tudom, hogy bírnám ki nélküled huzamosabb ideig!- kuncogott miközben egy mézédes csókot nyomott Louis ajkaira, majd elengedte őt.
-Ígérem, hamar hazaérek!- egy vigyorral arcán igyekezett beszállni a kocsiba, Darcy mellé. Azt hitte megbolondult a szerelemtől, magától Harry Stylestól.
Az utat csendben tették meg, még a rádió sem szólt.
-Apu, egyszer engem is el fog venni valaki?- kérdezte hirtelen Darcy, teljesen elkeseredett a gondolatra, hogy őt majd nem fogják ilyen boldogan fogadtatni, talán sosem.
-Oh, hát persze! Gyönyörű nő lesz belőled, és a szerelmed ha majd idejének érzi, el fog venni feleségül.- mosolygott Louis, gondolatban eljátszadozva azzal, hogy majd egyszer ő fog egy kanapén ülni, és ő fogja végignézni amint a lánya kezét megkéri egy férfi. Melegséggel töltötte el ez a gondolat, és vitte volna tovább a szálakat, azonban valami nem engedte...Kezei megfeszültek a kormányon ahogy összeszűkítette szemeit, nem teljesen az útra koncentrált, a cetli kicsúszott a zsebéből, ahogy a telefonja is a hatalmas kanyar miatt, elfelejtett fékezni. Megrázta a fejét, azonban mikor újra felnézett csak világosságot látott, Darcy oldalán. Hirtelen cselekedett, eszeveszett módon sikítva rántotta félre a kormányt, a fekete Range Rover pedig háromszoros perdülés után a feje tetejére állt, míg a másik autó hangosan csikorogva fékezett le a kiszakadt rámpa mellett. Olyan hirtelen történt minden...Szinte 10 másodperc alatt.
A feje sajgott, homályosan látott és alig hallott valamit, amit pedig hallott is, az Darcy keserves sírása volt, amint próbálta kiszabadítani magát a többszörös biztonsági övek közül. Mégiscsak jó ötlet volt őt ennyire bebiztosítani. Kezeivel feltolta magát és az autó másik oldalára mászott, hallgatva a szirénát, amely egyre közelebb ért.
-Apu..Apu!- szólítgatta a teljesen beragadt fiút, aki alig tudott levegőt venni a mellkasába fúródott kormánytól. Szemei előtt rögtön Harry jelent meg, és az, amit ígért neki. Nem tarthatja be, fájdalmat fog neki okozni azok után, hogy a mennyekbe vitte őt. Felszisszenve nézett körbe, kereste Darcyt, aki tudtán kívül, de ott volt mellette.
-Apu, gyere! Segítek kiszállni!-ragadta meg apja karját, mindezt hiába, ugyanis a mentő két perc alatt útjába állt. Louis oldalra billentette a fejét, végre meglátta Darcy piszkos, sebes arcát, és azt, ahogyan elmosódott hangok és ismeretlen kezek próbálják elvinni tőle őt.

-Vigyázz rá, Darcy...Kérlek, nagyon vigyázz apádra..- nem volt biztos benne, hogy valóban kiejtette szavait, azonban remélte, hogy így történt, mikor Darcy könnyektől ázott arcára nézett, értelmet sugárzott, felismerést, hogy vége. Bólogatni kezdett, ezzel ígéretet téve, és amint ez tudatosult Louisban, halványan elmosolyodva engedte lecsukódni szemeit. A hangok halványulni látszódtak, lehunyt szemei előtt pedig csak egy kép lebegett. Amint göndör szerelme és kislánya egymást ölelve várják őt otthon. Ennél nyugodtabb hazatérés nem is lehetne.
Úgy hajtotta örök álomra fejét, mintha hazaérkezett volna. Hiszen tudta, várnia kell. Lehet, hogy sokáig, de addig is, vigyázni fog élete értelmeire. Majd találkoznak, először Harryvel, és már most tervezgette mennyire meg fogja őt ölelgetni ha újra látja. Előtte viszont, végig kell néznie, amint szenved, mert ő meghalt. Majd végig kell néznie, ahogy lassan lábra áll, és keres magának mást, akivel boldog lehet élete további részében.
Érezni fogja, ha Harry elfelejti őt.
Érezte. Mellkasa összeszorul, ajkai megremegnek amint kívülállóként figyeli szerelmét, ahogy tönkreteszi az életét. Így már tudta. Tudta, hogy várhat rá. Mert akármennyi idő telhet el, Harry nem fogja elfelejteni Őt. Minden egyes nap gondol majd rá, és visz egy tűzpiros rózsát a sírjára, szerelme zálogául. Egy olyan rózsát, amit azon a napon adott Louisnak. A gyűrűt pedig egy életen át hordja, hogy mindenki tudja, szíve már foglalt. És soha, soha nem fog felszabadulni, örökre egy kalitkába zárva él majd, míg újra meg nem találja Őt, az igaz szerelmet.